Az ilyen-olyan turistákról már írtam korábban, most a legkedvesebbről írok, a visszatérőről.

A visszatérő turista legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy magabiztosan intéz bármit. Már nem kell fogni a kezét semmikor, és kicsinyke, néha csak pár szavas olasz tudásával is bármit képes magának elintézni. Nem stresszel a látnivalókon, mert már látta, de szívesen megnézi újra, és újra, és ha nem fér bele az időbe, az sem baj, mert majd úgyis visszajön. Ő az, aki még otthonról lefoglalja az autót, és akkora mázlista, hogy egy Fiat Punto helyett egy Nissant kap, mert épp csak az van. Aztán ezzel egyedül is képes felfedezni olyan helyeket, amikről én még csak nem is hallottam, pedig egy ideje már itt rontom a levegőt. A visszatérő turista tűpontosan emeli le a legjobb bort a boltban a polcról, pontosan tudja, hogy melyik jellegzetesen helyi ételt kell üvegben hazavinni, amit még a repülőre is felengednek. A visszatérő turista tényleg pihenni jön ide.  Napernyőt bérel, és nyugágyat, és az sem baj, ha a homokban fekszik, és a strand bárjában iszik egy Aperolt, és naplemente előtt biztos nem jön haza.

A visszatérő turista a kedvencem. A visszatérő turista a barátnőm!