Van ez a dolog itt, na.. ez az olasz izé.. a hétköznapi élet.. a mindig ráérős.

 Itt mindig mindenki ráér. Na nem mindenre, mert például dolgozni sosem érnek rá, vagy ha valamit el kell intézni, arra pont nincs most idő, de holnap… Don Corleone szerintem nem pont erre gondolt, amikor azt mondta, „az a nap talán el sem jön..” De ezek itt csak ezt jegyezték meg belőle.

Másfél éve folyik a mosogatógépem. Igen, tudom, ennyi idő alatt igazán megtanulhattam volna bekötni egy másikat, vagy megszerelni ezt, de valamiért van az a hülye fixációm, hogy benne van a bérleti díjban, ha valami elromlik, akkor a tulajdonos jön, és megszerelteti. Ő is így gondolja, nincs is ezzel semmi baj, csak hát a kérdés a „mikor”.  Én néha felvetem, hogy esetleg szerintem MOST, de sajnos az én most-om soha nem egyezik az ő most-jával.  Az úgy van, hogy nagyon pontosan kell eltalálni az olasz embereknél, hogy mikor van a most. Már 10-ből általában 2x sikerül, de valahogy a lakástulajdonosokkal nincs szerencsém. Egyáltalán nem kergettek asztal körül otthon a mosogatógép miatt, szóval elvagyok nélküle is, bár most már kicsit zavar, hogy az elektromos sütő és ez a vizes izé olyan zárlatot tud csinálni, hogy nemcsoda ha utálok főzni. Konkrétan egy újraélesztő-készülék van a konyhámban, 220V-tal. Nagyon kell vigyázni, mihez érek hozzá.

Aztán még az is van, hogy gondoltam, másik tulajdonosnál majd ügyesebben eltalálom a most-ot. Igaz, hogy még csak másfél hónapja állapodtunk meg (szóban), hogy majd kiadja nekem a lakását, de azóta várom a holnap-ot, hogy megírjuk a szerződést. Mindenről lehet vele beszélgetni, kedves, segítőkész ez is, de sajnos „most” nem ér rá szerződést írni… a fia elutazott két napra. Értem. Talán a fia magával vitte a család egyetlen tollát. Azt hiszem, ez lesz a kulcsa a dolognak. De még ráérek kitalálni. Itt mindig mindenre ráérek.