Az ilyen-olyan turistákról már írtam korábban, most a legkedvesebbről írok, a visszatérőről.

A visszatérő turista legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy magabiztosan intéz bármit. Már nem kell fogni a kezét semmikor, és kicsinyke, néha csak pár szavas olasz tudásával is bármit képes magának elintézni. Nem stresszel a látnivalókon, mert már látta, de szívesen megnézi újra, és újra, és ha nem fér bele az időbe, az sem baj, mert majd úgyis visszajön. Ő az, aki még otthonról lefoglalja az autót, és akkora mázlista, hogy egy Fiat Punto helyett egy Nissant kap, mert épp csak az van. Aztán ezzel egyedül is képes felfedezni olyan helyeket, amikről én még csak nem is hallottam, pedig egy ideje már itt rontom a levegőt. A visszatérő turista tűpontosan emeli le a legjobb bort a boltban a polcról, pontosan tudja, hogy melyik jellegzetesen helyi ételt kell üvegben hazavinni, amit még a repülőre is felengednek. A visszatérő turista tényleg pihenni jön ide.  Napernyőt bérel, és nyugágyat, és az sem baj, ha a homokban fekszik, és a strand bárjában iszik egy Aperolt, és naplemente előtt biztos nem jön haza.

A visszatérő turista a kedvencem. A visszatérő turista a barátnőm!

Egy igazán új dologról számolok be. Mostantól lehetőség van felülről, repülővel is megnézni Pugliát.

Ez egy páratlan lehetőség, ami mostantól gyakorlatilag bárki számára elérhető.

Játékszabályok

Mint mindenhez, ehhez is vannak. Pontokba szedve, afféle „gyakorikérdések”-szerűen.

1. Honnan indulunk?

Bari-i nemzetközi repülőtér. Van a reptéren egy repülőklub (1926 óta ugyanazon a helyen), annak a gépeivel.

2. Ki jöhet repülni? Hány éves kortól?

Akárki 9-99 kor között. Annyi a lényeg, hogy ha valakinek valami nagyon durva krónikus betegsége van (pl. epilepszia, heveny asztma..etc), akkor inkább neki a földről mutatnám meg a szépségeket.

3. Mi van, ha rossz az időjárás?

Általában itt nem rossz az idő, szóval kicsi az esély, hogy valami meghiúsítsa a repülést. Nyáron főleg. Egyedüli gond a szél. Ugyanis Bariban a reptér nem az uralkodó szélirányban helyezkedik el, hanem arra majdnem pontosan merőlegesen. A pilótának nem gond a nagy szél (meg a repülőgépnek se), viszont nem szeretném, ha bárki kellemetlen élményekkel távozna.  Így ha olyan a helyzet, akkor „a pilóta él a vétójoggal” és elnapolhatja a repülést.

4. Mikor repülhetünk?

Nagyjából bármikor, elvileg. Azért elvileg, mert van „pár” korlátozó tényező:

1. Dél-Olaszország tele van katonai légterekkel. Ezek nagy része hétfőtől-péntekig aktív (nyáron is, és nem hajlandóak sziesztázni). Hétvégén viszont „szabad a vásár”, és a katonai repterek közelkörzete (meg a tiltott légterek) kivételével oda mehetünk, ahova jólesik.
2. Hétfőn a repülőklub olyan, mint egy múzeum. Zárva tart.
3. A legalkalmasabb a hétvége mindenkinek
4. Lehet éjszaka is repülni, viszont ez szervezést igényel, mivel repülés után a gépet is „el kell tenni aludni”, meg valahogy ki is kell jutni a reptérről…

5. Mivel?

SOCATA TB-9 ill. TB-10 típusú repülőgéppel. Az egyik a „Tampico” a másik a „Tobago” becenévre hallgat. (Úgy látszik, a gyár kedvelte a karibi szigetvilágot.) Mindkettő kb. 8 méter hosszú, a szárnyak fesztávolsága 10 méter, a talajtól a függőleges vezérsík tetejéig kb. 3 méter. Mindkettőnek jó nagy sirályszárny-szerű ajtajai vannak, mint a Doki DeLorean-jének a „Vissza a jövőbe” c. trilógiából, emellett még kényelmes is a kabinja. (A kategóriájában magasan veri a többit.) A hasonlóság itt véget is ér, a TB10-nek erősebb motorja van, valamint 5 embert is bele lehet „passzírozni”. (Na jó. Mint egy átlagos családi autóba, kb.) A gépek francia gyártásúak, és a ’90-es években készültek. Tudom, a „francia autó” otthon szitokszó, de ezekkel a gépekkel nincs semmi  baj. Meg egyébként is. Ha fapadossal jöttél otthonról, akkor egy francia gyártmányú lila repülőgép hozott… (Aminek a gyártója 30%-ban tulajdonolja ezeknek a típusoknak a gyártóját).

6. Merre?

Általában nincs kötött útvonal, kitaláltam néhányat a „helyi nevezetességekhez” (Castel del Monte, Alberobello, Manfredonia), ezek kb. 1-1 óra hosszúak. Van néhány hosszabb is, pl. Bari-ból le a „Csizma sarkáig”, az pl. majdnem 3 óra repült idő (na meg megállunk 2 óra után Taranto-tól nem messze). Az időjárás, és a légterek használtsága függvényében kialakítjuk az útvonalat, és ennek megfelelően repüljük le. Ha van valami extra kívánság (pl. eljött a nagyi is, aki Capitolo-n napozik, persze elrepülhetünk arra is – a biztonsági szabályok maximális betartása mellett).

7. Lehetne kérni olyat, hogy híd alatt repülünk el háton, kocsikat előzgetünk, meg végighúzzuk a kereket a strandolók hátán?

Nem.

8. Biztonságos?

Naná. Mivel Európában vagyunk, és az európai repülés általában elég jól szabályozott (a biztonság érdekében) így mondhatjuk.

9. Mennyiért?

Repült óránként kell fizetni, ha a TB9-es tele van, akkor 60 euró fejenként, ha csak két utas van, akkor 90/fő, ha csak egy, akkor 180/fő.

10. Miért annyi?

Összetett a dolog:

1. A repülőt egészként béreljük, és nem ülésenként.
2. Tudom, hogy Magyarországon az alsóbivalyborzasztói repülőklubban 5 ezer forintért is lehet sétarepülni, viszont Olaszországban ez drágább „sport”. Egyrészt itt drágább az üzemanyag (kb. 1.5x), drágább a karbantartás (de cserébe minden precízen visszakövethető – egészen addig, amíg kijött a gyárkapun), meg van némi adó is rajta. Ennek köszönhetően errefelé egy kétszemélyes Cessna 150-es 140-150 eurónál kezdődik óránként. (Szemben az otthoni kb. 90-110 eurónak megfelelő forinttal)

11. Miért jó? És kinek?

Mindenkinek. Azért, mert kedvező áron repülhetsz Dél-Olaszország felett.

Jelentkezés a szokásos címeken, nálam:

sroberta01@gmail.com

FB: Roberta Schatz

Telefon és Whatsapp: +393402628968

Évről évre egyre több magyar jön Pugliaba nyaralni. Annak ellenére, hogy millió információ megtalálható a neten, csináltam egy összefoglalást, amit úgyis majdnem mindenki tudni akar.

A Wizzair kb egy óra alatt repül Pestről Bariba, ami azt jelenti, hogy 11:55-kor már kinn vagy a terminálból. Neked balra fordulva meglátod a vonathoz vezető kijáratot, ami vonat bevisz Bari központjába. Ezen kívűl még a 16A jelzésű busszal is be lehet jutni,amire jegyet a reptér felső szintjén, a trafikban lehet kapni. A bátrabbak taxival is próbálkozhatnak, de ahhoz egy középfokú olasz veszekedő-készség nem árt.

Bari alapvetően biztonságos város, de éjszakai sétához nem ajánlom a pályaudvar környékét és a külvárosi részeket sem. Aki Bariban száll meg, annak kihagyhatatlan program, hogy egyik reggel jó korán felkel, és szépen lesétál a kikötőbe a halpiacra. (Ez a várral szemben van, nem lehet eltéveszteni, menni kell a „szag” után) A halpiacon nemcsak friss halat lehet venni, de helyben meg is sütik, ha valaki azt reggelizne. Az óvárosi részt  (centro storico) kötelező megnézni, nem úgy a várba bemenni. Semmi értelme kidobni 5 eurót a belépőre, gyakorlatilag ugyanaz van benn, mint kinn: falak. Ha ügyesen sétálgattok az óvárosban, megtaláljátok A NÉNIT, aki a háza előtt gyúrja a friss tésztákat, árulja is, vegyetek tőle! A strandok elég jók, homokos parttal, csak követni kell a helyieket, és nem lehet eltéveszteni a jó helyeket. A tömegközlekedés gyakorlatilag a buszokra korlátozódik, Bariban elég megbízható, kivéve idén szerdánként,(néha pénteken) mert akkor sztrájkolnak. (2017)

Bariból könnyen elérhető vonattal Alberobello. Ezermillió információ van a neten, hogy mikor és hogyan és ki.. Én ezt most nem írnám le. Amit érdemes tudni, hogy az ott vásárolt dolgokért kb 2x annyit fizetünk, mint normálisan. Kávézni, enni be lehet ülni, az nem pofátlanul drága. Ha autóval megyünk, 1 euró/óra a parkolás, amit a helyi szerv folyton ellenőriz, és ha lejárt az idő, keményen büntet. Szerintem 2 óra a városra bőven elég, főleg kánikulában, mert a völgybe beszorul a hőség. A trullókon kívül érdemes megnézni a Catedrálist is, ami jobbra, felfelé  található a főutcától. Útközben, a kockára nyírt fák alatt álljunk meg hűsölni, és nézzük meg az aranyhalakat a szökőkútban. Rendszerint nem csinálna semmit, de a környező padokon a helyi öregek beszélgetésébe belehallgatva megtudhatjuk, hogy mi lesz náluk aznap az ebéd. A szökőkút mellett egy félkör alakú lejáróban nyilvános WC van, jegyezzük meg a helyet, szükséges lehet.

Matera szintén az egyik kihagyhatatlan látványosság. Ha szerencsénk van, pont filmet forgatnak, mert ott folyton filmet forgatnak. Rengeteg filmhez adja a város a hátteret. Materába vigyünk magunkkal inni! Vigyünk kényelmes cipőt és sok aprópénzt, mert valamiért mindig kell adni.. (Nem kötelező adni, de sok helyen az önjelölt idegenvezetők kiteszik a kalapot). Parkolni szinte lehetetlen a városban, és mindenhol fizetős.  Jó hír viszont, hogy Materaban a parkolóórák is sziesztáznak, azaz 14-17-ig nem kell fizetni.

Polignano a Mare. Igazi turista-lehúzó hely. Ha nem akarjuk a gatyánkat is otthagyni egy üveg vízért, akkor egyenesen kezdjük a sétát az óvárosban. Kb 30 méterre a kapu után, kijutunk az Óra térre, ott a sarkon jobbra van egy ívókút. Töltsük tele a kulacsunkat, később már nem lesz rá alkalom! Ha megéheznénk, bírjuk ki addig, amíg kimegyünk a kapun, ott jobbra fordulunk, át a hídon, és rögtön jobbra van egy kis bolt. Ott csinálnak isteni szendvicseket fillérekből. Persze  szeretettel ajánlom a barlang éttermet is, csak sajnos oda előzetes foglalás kell, és minimum 100 eurós fogyasztás kötelező. Viszont egy életre szóló élmény az fix. Ha már átértünk a hídon, menjünk el az első sarokig, ott jobbra fordulva (a tenger felé) meglátjuk a híres Modugno szobrot. Domenico Modugno a város szülötte, és ő énekelte a Volare, óhóh, cantare, óhóhóhóóóh-t. A szobor mögött találunk ijesztően sok lépcsőt. Nagy levegő, és tessék rajtuk lemenni! Végig, ki a sziklás partok szélére! Elképesztő onnan a kilátás. A város legjobb fagyizója a az óváros főkapujával szemben utcában van, jobb oldalon, a második sarok után.

Monopoli. Ezzel elfogult vagyok, mert itt lakom. Aki a város történetére és érdekességeire kíváncsi, az keressen meg engem, csodákat tudok minden épületről J A közlekedés Bariból egyszerű, jön ide vonat kb óránkét, és az állomástól gyalog szinte minden megközelíthető. A szállások szezonon kívül kb 40-60 euróért vannak, szezonban (július vége, augusztus) ennél sokkal drágább, de nyilván ki lehet fogni akkor is olcsóbbat. A booking tele van B&B ajánlatokkal, ahol a „bed” része mindig jó, a „breakfast” része legtöbbször kívánni valót hagy maga után, amennyiben megszoktuk a bőséges reggelit. Az itt nincs. Egy kávé, egy briós, esetleg valami más édes sütemény.. A városi strandok tiszták, homokos parttal, általában zsúfoltak. Se napágy, se napernyő bérlésére nincs lehetőség. Aki ilyenre vágyik, annak el kell mennie a 10 km-re lévő Capitolo-ra. Elvileg óránként indulnak buszok, gyakorlatilag.. hmm.. szóval érdemes autót bérelni. Az autóbérlést a szállás lefoglalásával egyidejűleg ajánlom, mert a városban kb 50 autó van, amit bérbe adnak, és erre 10ezer ember ácsingózik.. Ha jót akarunk enni, szinte lehetetlen hibázni, minden étterem kitűnő. A legjobb fatüzelésű kemencében sült pizza a Via Santa Caterina legelején van, az utca legvégén pedig a Caffe Roma, ahol a város legjobb fagyija. A Perla del Sud és a Dolce Salato a két specialitásuk, sajnos nem tudom leírni az ízüket, mennyei! A Via Santa Caterinában, a Caffe Roma elött pár méterrel van egy nyilvános WC, ahol 1 euróért le is lehet zuhanyozni. Tiszta, tip-top hely, a wc-s bácsi kicsit mogorva. Ha kedves wc-s bácsira vágyunk, át kell menni a centro storico kikötő felöli oldalára, ott van Salvatore. Nála nem lehet zuhanyozni, viszont meghallgathatjuk a szép szicíliai akcentusát. Ha hirtelen Wi-Fi-re lenne szükség, de nincs idő, vagy kedv beülni valahova, a Catedrális mellett remek, gyors, jelszó nélküli Wi-Fi van. A város minden szempontból teljesen biztonságos, bármelyik részén  lehet éjjel is sétálgatni. A capitoloi strandon viszont ne hagyjunk őrizetlenül útlevelet, pénzt, bankkártyát, de igaz bármelyik strandra!

További érdekes, megnézésre ajánlatos helyek: Martina Franca, Fasano, Conversano, Lecce, Otranto, Gallipoli, Santa Maria di Leuca.

(ha kérdésed van, keress a sroberta01@gmail.com címen, vagy a Facebookon: Roberta Schatz)

Az olaszok ha strandolnak, ha utaznak, ha vásárolnak, ha dolgoznak, ha kutyát sétáltatnak, az mind-mind csak egy nagyon röpke kitérője az életük fő tevékenységének:  az evésnek. Mint a TV-ben, ahol a reklámokat néha filmekkel megszakítják.

Az átlag olasz MINDIG eszik. Akkor is, ha éppen nem, mert akkor vagy arról beszél, hogy mit fog enni, vagy hogy mit evett. Valószínűleg azért van kb 150 különböző neve a tésztáiknak, hogy úgy tűnjön, választékos a szókincsük. Pedig a tészta, az csak tészta. Ezért a kijelentésemért egyszer már majdnem kiutasítottak az országból, de aztán maradtunk a már jól megszokott „csak 2 országból vagyok kitiltva” felállásnál, amire igazán büszke vagyok, és ezzel haknizom 25 éve.  Tulajdonképpen ez azt is jelent, hogy 25 éve semmi sem történt velem, ez életem eseménye, -  kb mint a korosztályom férfi tagjainak a katonaság. Szánalmas, na, de ez van.

Ha már esemény: tegnap lementem a strandra. Ilyenkor már nem annyira kedvelem a partot, mert elkezdődött a főszezon és azt jelenti, hogy lábtól-fejig fekszik mindenki, illetve a hónod alá szúrja be a napernyőjét, mert már csak ott van hely. Nagyjából persze simán elférnénk az Olaszországot teljesen körbevevő tengerparton, ha nem hozna mindenki minimum két hűtőtáskát, és a fél konyhát a strandra. De hoznak! Mert enni kell! Enni minden pillanatban kell! A legjellemzőbb nyári, tengerparti hang az, amikor a műanyag hűtőtáska teteje rácsattan a dobozra. Aztán újra.. És újra.. Szendviccsel a kézben mennek be fürdeni, és kagylóval, rákkal a szájban jönnek ki a vízből, mert az nyersen is ehető. Tegnap elkezdtem aggódni, hogy engem is megesznek. A mellettem (bocsánat, a fejemen) levő család kb 10 éves fia, úgy próbálta szájjal felfújni a strandlabdáját, hogy közben tele volt a szája kajával. Oldalról teljesen olyan volt, mint aki éppen a strandlabdát is megeszi. Ekkor tört rám a leküzdhetetlen félelem, hogy megesznek. Volt már ilyen velem, sok-sok évvel ezelőtt, akkor azt gondoltam, az amerikaiak tényleg felfalják a világot. De rájöttem, hogy  ez nem nemzet-függő. Vannak,- sajnos egyre többen,- akiknek tényleg meghatározza az életüket,- minden rohadt nap,- hogy mit esznek. Aztán ez életformává válik, és már csak főzős műsorokat néznek, már csak szakácskönyveket olvasnak, és már semmi más témájuk nincs, mint az étel.  Sok mindenre rá lehet csúszni így, például a sportra, a gyereknevelésre, és persze a kutyatartásra, vagy a padlizsántermelésre is. Valahogy mégsem tartom egyiket sem ennyire unalmasnak, mint az evést. 

Ha Olaszországban van egy zseniális üzleti terved, ami mindenhol a világban milliókat érne, azonnal cseréld le egy kávézó, vagy étterem üzleti tervére! Azzal nem lehet bukni. Nincs az az étterem, ami ne élne meg. 60millió olasz 24/7 eszik. Álmatlan éjszakáimon azon gondolkozom, hogyan bírja el ez a félsziget azt az iszonyatos mennyiségű kaját, amit itt tárolnak, és esznek. Egy szép nap leszakad, és elúszik a Földközi-tengeren…. Ha szerencsénk van, pont vacsora időben fog megtörténni, akkor senki nem veszi észre!

Van ez a dolog itt, na.. ez az olasz izé.. a hétköznapi élet.. a mindig ráérős.

 Itt mindig mindenki ráér. Na nem mindenre, mert például dolgozni sosem érnek rá, vagy ha valamit el kell intézni, arra pont nincs most idő, de holnap… Don Corleone szerintem nem pont erre gondolt, amikor azt mondta, „az a nap talán el sem jön..” De ezek itt csak ezt jegyezték meg belőle.

Másfél éve folyik a mosogatógépem. Igen, tudom, ennyi idő alatt igazán megtanulhattam volna bekötni egy másikat, vagy megszerelni ezt, de valamiért van az a hülye fixációm, hogy benne van a bérleti díjban, ha valami elromlik, akkor a tulajdonos jön, és megszerelteti. Ő is így gondolja, nincs is ezzel semmi baj, csak hát a kérdés a „mikor”.  Én néha felvetem, hogy esetleg szerintem MOST, de sajnos az én most-om soha nem egyezik az ő most-jával.  Az úgy van, hogy nagyon pontosan kell eltalálni az olasz embereknél, hogy mikor van a most. Már 10-ből általában 2x sikerül, de valahogy a lakástulajdonosokkal nincs szerencsém. Egyáltalán nem kergettek asztal körül otthon a mosogatógép miatt, szóval elvagyok nélküle is, bár most már kicsit zavar, hogy az elektromos sütő és ez a vizes izé olyan zárlatot tud csinálni, hogy nemcsoda ha utálok főzni. Konkrétan egy újraélesztő-készülék van a konyhámban, 220V-tal. Nagyon kell vigyázni, mihez érek hozzá.

Aztán még az is van, hogy gondoltam, másik tulajdonosnál majd ügyesebben eltalálom a most-ot. Igaz, hogy még csak másfél hónapja állapodtunk meg (szóban), hogy majd kiadja nekem a lakását, de azóta várom a holnap-ot, hogy megírjuk a szerződést. Mindenről lehet vele beszélgetni, kedves, segítőkész ez is, de sajnos „most” nem ér rá szerződést írni… a fia elutazott két napra. Értem. Talán a fia magával vitte a család egyetlen tollát. Azt hiszem, ez lesz a kulcsa a dolognak. De még ráérek kitalálni. Itt mindig mindenre ráérek.